Nagyon közép - kelet - európai - utazásaimról

Dalmát nyaralásunk alatt egy nap felkerekedtünk a Pag szigetre, egész pontosan egy bizonyos helyet, egy nagyon jó kis strandot kerestünk fel. Ezt:

Pag városától ÉNy-ra egy hatalmas zárt öböl van ( ennek egyik lezárása Pag város és a sólepárló) a sziklák alatt egymás után strandokkal, ennek egyike az általunk megtalált "csodahely". Pag szigetre a hídon mentünk be, a szárazföldi hídfőnél kicsit megálltunk csodálkozni a szikrázó kánikulai délelőttön. Miután jól kibámészkodtuk magunkat, pár kisebb településen keresztülhaladva beértünk Pagra, és egy nagy gáton átautóztunk a városon. Nos a városból kiérve - mielőtt az út felkapaszkodik Novalja felé - jobbra térve - a Bosana nevű városrészen keresztül, majd azt elhagyva ( a világvégét keresve szinte) kell menni a kopár mészkő sziklák alatt vezető nagyon poros, murvás úton egészen addig, míg egy Napóra - kilátóhoz nem érsz, itt lehet parkolni, és ez a csoda tárul eléd:

 A strandhoz az oldalba taposott ösvényeken és egy betonlépcsőn juthatsz le. Az igazi meglepetés az, hogy itt, ezen a partszakaszon a sziklákból édesvíz fakad. A magyarázata pedig az, ahogy itthoni geológus barátom elmondta, ahol a mészkőben homokkő beágyazódás van, ott a két kőzet határán édesvíz "szokott" fakadni, ennek a tipikus példája található itt. Ennyit ennek a helynek a földtani és földrajzi helyzetéről.

 A 40°-os kánikulában, az öböl kristálytiszta és nagyon sós vize 28-30°-ra felmelegedett, kavicsokkal borított, viszonylag lassan mélyülő kb. 4-5 m széles parttal, ideális búvárkodós, félrevonulós, nagyon nyugis fürdőhely. Újabb meglepetés volt a vizibüfés - egy motorcsónakkal közlekedő büfé(s) végigjárja a partszakaszon elhelyezkedő strandokat - választéka minden ami hűsít ( jégkrémtől a sörig), persze kicsit drágábban adja a portékáit, mint egy normál büfés, de a "házhozszállítás" díját valahol ki kell szurkolni.

A további szövegelés helyett egy pár kép, ami többet mond mindennél:

Szinte egész nap a vízben voltunk, sünökre és kagylókra vadásztunk, az idő hamar telt, megjött a késődélutáni dagály, kissé feltámadt a szél, készülődni kezdtünk ( még fel kellett mászni az útig), lemosakodtunk kissé, a forrásból palackokba töltött, és a forró napon melegedett édesvízzel, mégsem totál besózódva kelljen utaznunk. Felérve a parkolóhoz, még megcsodáltuk ezt a panorámát, előttünk és alattunk a tengeröböl rengeteg kék árnyalata, a sziget partvonala kopár szürkés-fehér csipkézett mészkő szikláival, szemben Metajna, a kicsi település üdezöld foltjai és emögött, a háttérben a monumentális és csodaszép Velebit, 1000m feletti csúcsaival, és jobbra Pag város ahogy körbeöleli az öböl alsó végét.

Óhatatlanul megfogalmazódott, ide vissza kell jönni, ezt a helyet újra látni kell és meg kell élni még többször ezt a napot. A szigeten átvezető pagi főúton, Pagról visszafelé jövet megálltunk egy sajtárus nénike bódéjánál, és vettünk egy darab, híres " paski sir"-t.

Ez a pagi sajt, ami a parmezánhoz hasonlatos birka sajt, különleges aromáját és minőségét a ritkás, alacsonyra növő növényekkel, sóval hintett, jódban gazdag legelők adják. A szigeten az aromás növények a pagi juhoknak a köves vidéken való táplálkozásának alapját képezik, és ezek adják meg a sajt különleges ízét. Nagyon finom és igencsak ínyenceknek való, az ára is - kb. 120 KN/kg !

Mielőtt elhagytuk volna a 340 m hosszú hídon a szigetet , pár fénykép és egy visszanézés erejéig még megálltunk. Az előttünk elnyúló sziget sziluettje felejthetetlen látványt nyújtott a lemenő nap fényében, a maga teljes kopárságával is. Igen, ide még visszajövünk.

( És ha valakinek megtetszett volna a hely, hogy odataláljon, mellékelek ide egy google maps linket: http://maps.google.com/maps/ms?hl=hu&ptab=2&ie=UTF8&msa=0&msid=111828730743331848449.000443ac8e15c3e1a418d

Folytatás:

2008 júliusában visszatértünk ide, ez a kis filmecske ennek a napnak képeivel: